Gothica fesztivál 2012. – Karmageddon

Az elmúlt évek emlékeinek köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen. Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig. Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt, ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még” kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő, vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation), hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus” beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének próbálkozni. 


Előbbi zenekarokról már sokan és sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni. A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent, ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk a „Goldminer”




A videó alapján talán kialakult bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem, elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen, mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben. Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra. Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva. 


A D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam, hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni, az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben gyarapodó publikum.



Egy ilyen jellegű est szerintem elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó koncertjét.


Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor, majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek. Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy ÉLT… Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel, hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? 🙂 ÉS erre még sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán szép világ…:)

A Casketgardent már jó párszor hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni. Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal) tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld magazin CD mellékleteként jelenik meg.


És végre eljött a pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem, hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett, hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal (ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…) és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.


A hangzás minden szempontból rendben volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája is beleillett az est hangulatába. 



Látszott azért, hogy volt néhány „első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül, még, ha nem is szó szerint. 


Sokak számára (beleértve engem is) ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük, hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre hasonlóan jó lesz a felhozatal.




Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s