Nevergreen – Cross the sky in Cnesa Canisa

Nevergreen became the most popular hungarian
gothic-doom band.

Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…

Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…

A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…

Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…

A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!

Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…

Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.

Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.

Bob: Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.

Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!

Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! 🙂

Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:

Miklós: –Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.

A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!

Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.

Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az

iTunes: https://itunes.apple.com/gw/album/vendetta/id869062192

Deezer: http://www.deezer.com/album/7747309

Metalshop: http://www.metalshop.hu/index.php?manufacturers_id=1108

-Szép nyarat kívánok nektek és köszönjük, hogy itt voltatok!

-Köszönjük és kellemes fesztiválozást kívánok nektek!
Margit Zoltán

A kanizsai felállás:


Bob Macura,

Miklós Matláry

Nenad Nedeljković

Kovács Tamás

Furor Christiani

Szívében tél
Csontjában remény
A senki földjén él
Keleti tömb
Múltjában magány
Határok nélkül vár 
Sírjaiban elfeledt imák, álmait elhozzák, új Jerikó
Félszáz év magány, még ezer évig fáj. 
Furor Christiani, Furor Christiani 
Alvad a vér
A múlt tetemén
Szelleme visszatér,
Új Jerikó
Mégis fölépül
A népek temetőjén 
Furor Christiani
Furor Christiani

 További bejegyzések a Nevergreen-ről: http://margitzoltan.blogspot.hu/search/label/Nevergreen

OMNIA a pogány népzene

Az OMNIA zenekar sajátos stílust alkotott meg, amelyet “Pagan Folk”-nak, “Pogány népzenének” neveztek el, e zene egy sajátos formája és ötvözete a pogány vallási, a kelta és a világi zenének.


A zenéjük a természet, az élő bolygónk és a személyes véleménynyilvánítás szabadságát foglalja magába fő témaként. 


A mai ember számára meglehetősen szokatlan, kézzel készített akusztikus hangszerek által megszólaltatott zenei világot idéznek meg amely, kelta, gótikus és a “Fantasy” Világát tárja elébünk.Európa-szerte fesztiválokon lépnek fel,továbbá színházakban, klubokban Hollandiában és Németországban.


Az OMNIA zenekar üzenete figyelmeztetés a fogyasztói társadalom negatív környezeti hatásaira és az emberi faj élőkörnyezetének megsemmisítését okozó folyamatokra.


Eme üzenetet tolmácsolják a közönség segítségével, a zenei darabokban, amelyek szövegekre, versekre és beszédekre épülnek. E dalok, amelyek főként figyelem felkeltését szolgálják, fő látvány elemmel a “prédikáló” zenekarvezetővel az élen, aki magát a “pogányság pápájának” hirdette meg – Steve Sic személyében.


A koncerteken is (eltekintve a zenei háttértől) ismert részükről a szatirikus humor, gazdag vizuális megjelenés és egy nagyon furcsa anarchista megközelítése az ősi európai
vallásnak és a zenei hagyománynak. Annak ellenére, hogy alapjaiban “indie-underground” stílusban és zenei világban ügyködik az OMNIA zenekar, sikerült a lemezkiadókig eljutnia és elnyernie a közönség tiszteletét és rajongását. Érdekességként meg kell említeni a rajongó tábor széles skáláját, ahol mindegyik korosztály képviselteti magát! E tény inspirálóan hat a zenekarra és világszerte nagyobb kreativitási lehetőséghez juttatta őket, amely a természet és önmagunk megértését is eredményezheti a kettő szoros kapcsolatában. Ellentétben a legtöbb “modern” zenekarokkal az OMNIA nem csupán egy pénztermelő zenei projekt, számukra ez életforma, és minden kompozíciójukban, zenei műveikben e életmódot hangsúlyozzák, amely a koncertjükön kifejezésre is jut és egyértelművé válik a koncertre látogatónak.




Az OMINA-ról mondták:

“Engem is megérintett eme eredetiség. Eredetiség mutatkozott meg mindkét zenei stílus ötvözéseként, ereditéség mutatkozott meg az archaikus hangszerelésben és hangszerek megszólaltatásában (…) az OMNIA e teljesítményével, hit átéléssel és tudattal élménnyé vált mindenki számára “

– Henkjan Smits 
holland televíziós műsorvezető, tehetségkutató, producer, zenei tehetségek
felkutatója az “Idols” TV-programban.


“OMNIA – Igazán szép és egyedi zenét játszik, szuper kedves emberek a zenekartagok! Nekem nagyon tetszik :-)! “

Norra – Corvus Corax / Berlin Beat

“OMNIA az egyik legeredetibb zenei csoportosulás, akikkel valaha is összehozott a sors.
Van egy minőség a munkájukban, amely a zsigerekből tör fel, amely egyszerre modern
és időtlen az időben. “

Michael McGlynn, ír zeneszerző, producer, igazgatója és alapítója az Anuna, Írország Nemzeti Énekkarnak.

“OMNIA a koncerteken mindig keveréke a tiszta örömnek, eksztatikus táncnak, a “hippi” nemzedék önkifejezésének, szórakoztató, sámáni csábítással kombinált politikai nyilatkozatokat tartalmaz és kellemes fülbemászó zene egyedi hangszereléssel és élő zenei játékkal fűszerezve. Dalaik kiterjedtek és számos zenei műfajt foglalnak magukban,
különböző nyelveket és hangulatok ábrázolnak, de mégis mindig ott van ez OMNIA szellemisége, amely téveszthetetlenül az övék. E tényt nem vonhatja senki kétségbe. Amennyiben valakit az OMNIA zenei világa megfertőzött, az végleg OMNIA függőségben fog szenvedni”

Sascha Blach, zenész, producer,
MA, Németország Zilla Magazin

“Az OMNIA egy teljesen új tapasztalatot nyújt hallgatója számára, amiben a lélek, a hús és csont rezgésbe lendül, amely megmozgat minden részüket, olyan készségekkel találjuk magunkat szembe amiről álmodni sem mertünk. A színpadi képi megjelenés kiemelkedő,
valami egyedien valóságos és teljesen egyedülálló! “

Maria Franz, norvég zenész /
zeneszerző, Christopher Juul, zenész, karmester és producer, a Lava Studio


CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (ének, furulyák, buzuki)
Jenny Evans-van der Harten (ének, zongora, neo-kelta hárfa, bodhran)
Philip Steenbergen (gitár)
Daphyd Crow Sens (didgeridoo és ének slideridoo)
Rob van Barschot (dob és ütőhangszerek)


Lemezek:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

“3” (2003)

Crone of War (2004)

Vallás Live (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

Történelem (2007, csak USA)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Poëtree és Musick (2011)

OMNIA plays “PaganFolk”, a unique form of religious Pagan, Celtic and World
music in which Nature, the Living Planet and personal freedom of expression are
the main themes. The rather unusual hand-built acoustic instruments used by the
band have been heard on countless Mittelalter, Celtic,Gothic, World and Fantasy
festivals throughout Europe as well as during OMNIA’s tour-performances in
theatres and clubs in Holland and Germany.


OMNIA is a self made, self managed band with a definite message of anticommercialism and warning concerning the destruction of our environment by the human race. 

This message is brought to their audience by means of the music
pieces themselves as well as the many texts, poems and speeches in between
songs which take on the semblance of “preaching” by frontman and self proclaimed
“pope of Paganism” Steve Sic.

Their live performances are (aside from their music) known for satirical humour,
visual richness and a very singular Anarchist approach to ancient European
religion and musical tradition.

Despite the fact that they are a purely indie-underground band, unconnected with
any of the standard record labels and the music industry, OMNIA has managed to
win the respect of their peers and to capture the hearts and minds of audiences of
all ages and musical preferences worldwide, inspiring many people to greater
creativity and a deeper understanding of nature and of themselves.
Unlike most modern bands OMNIA is not merely a music-project to make money; to
them it is a way of life and all their compositions express this lifestyle which
becomes evident when you see and hear them play.


————————————————————————————————————

“I was touched by their originality. Originality in both musical style as choice of
instruments (…) a performance of Omnia is made an experience for everybody” 

Henkjan Smits
Dutch television presenter, talent scout, producer of musical talent
and jury president of tv program “Idols”

“OMNIA – That´s really beautiful and unique music played by super nice people! I
love it :-)!” 
Norri – Corvus Corax/Berlinski Beat

“Omnia are one of the most original performing groups that I have ever
encountered. There is a visceral quality to their work, that is at once contemporary
and timeless simultaneously.” 

Michael McGlynn
Irish composer, producer,director and founder of Anúna, Ireland’s National Choir.

“Omnia’s live shows are always a mixture of pure joy, ecstatic dancing, hippie
entertainment and shamanic seduction combined with political statements and
great, catchy handmade music of course. Their songs cover many genres,
languages and moods, but nevertheless there is always this Omnia spirit, that you
can’t withdraw. Once infected, always infected”

Sascha Blach
musician, producer,MA, Zillo Magazine Germany

“Omnia is a total experience where soul, flesh and bone all gets their share; their
truthfulnes and skills in both recording and stage performances stands out as
something completely real and unique!” 

Maria Franz
Norwegian musician/composer, Christopher Juul, musician, conductor and producer at Lava Studio


CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (vocals, flutes, bouzouki)
Jenny Evans-van der Harten (vocals, piano, neo-celtic harp, bodhrán)
Philip Steenbergen (guitar)
Daphyd Crow Sens (didgeridoo, slideridoo and vocals)
Rob van Barschot (drums and percussion)


Discography:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

“3” (2003)

Crone of War (2004)

Live Religion (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

History (2007, USA only)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Musick and Poëtree (2011)


NEW OMNIA LIVE CD!! (coming soon)

Jenny and me are working at the moment on this super hot sunny summer’z day, listening to all the live-recordings we made during the 2012 OMNIA “I don’t speak human tour” that we brought to Holland and Germany… we’re selecting which songs and which venues we are going to use for the upcoming OMNIA live-cd! It’s kinda warm to be doing this kind of stuff, but then again millions of people are forced by some bossman/woman/vogon to slave away in some hot office behind a p.c just to earn an honest euro/dollar/yen/whatever…so I count myself fecking lucky that I’m only forced to work only by YOU…

We’re quite enjoying the process of selection because we’re sitting in a sunny room (where we always practice) and when we get too hot we go into the garden , where the birds are singing and the bugs are buzzing…and just drop our clothes and jump into the pool!… gosh every studio should have a swimming pool I think…(thought that a picture of us working behind the computer/speaker set-up would be a bit boring, and a picture of us naked in the pool would be much more entertaining but seriously in danger of censorship…so I opted for this picture, which I took by accident as I was getting the camera ready…but still it seems to express the atmosphere… Greenthingz and sunshine! 

dr.Steve Sic  

Gothica fesztivál 2012. – Karmageddon

Az elmúlt évek emlékeinek köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen. Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig. Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt, ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még” kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő, vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation), hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus” beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének próbálkozni. 


Előbbi zenekarokról már sokan és sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni. A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent, ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk a „Goldminer”




A videó alapján talán kialakult bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem, elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen, mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben. Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra. Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva. 


A D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam, hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni, az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben gyarapodó publikum.



Egy ilyen jellegű est szerintem elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó koncertjét.


Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor, majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek. Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy ÉLT… Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel, hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? 🙂 ÉS erre még sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán szép világ…:)

A Casketgardent már jó párszor hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni. Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal) tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld magazin CD mellékleteként jelenik meg.


És végre eljött a pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem, hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett, hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal (ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…) és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.


A hangzás minden szempontból rendben volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája is beleillett az est hangulatába. 



Látszott azért, hogy volt néhány „első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül, még, ha nem is szó szerint. 


Sokak számára (beleértve engem is) ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük, hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre hasonlóan jó lesz a felhozatal.




Paradise Lost – A 2012-ben is elveszett paradicsom!

A *Paradise Lost  angol gothic metal együttes, amely 1988-ban alakult Halifaxban. A Paradise Lost – a My Dying Bride és azAnathema zenekarokkal közösen – a doom-death metal és a gothic metal stílusalapítói voltak az 1990-es évek elején. Az együttes nevét John Milton angol költő 1667-ben írt Elveszett Paradicsom című művéről kapta.
Title page of the first edition (1668)
A Nick Holmes énekes, Greg Mackintosh gitáros, Aaron Aedy gitáros, Stephen Edmondson gitáros és Matthew Archer alkotta csapat debütáló albuma 1990-ben jelent meg Lost Paradise címmel a Peaceville kiadónál. Következő lemezük, a stílusdefiniáló Gothic egy évvel később jelent meg. A korábbi death metal stílusjegyeket a doom metal vontatottabb tempójával ötvözték, Nick Holmes durva hörgő énektémáival kontrasztban pedig operás női éneket is alkalmaztak. A Music For Nations kiadóhoz szerződve a következő albumokon egyre inkább letisztult a Paradise Lost hangzása, a metal mellett folyamatosan egyre több teret kaptak a gothic rock hatásaik. Népszerűségük csúcsát az 1995-ben megjelent Draconian Times albumuk idején érték el. Ekkor már Lee Morris dobolt az együttesben.
Az 1997-es One Second lemezen új irányba fordult a Paradise Lost, amikor beemelték hangzásukba az elektronikus zenékre jellemző gépi effekteket, loopokat és hangmintákat, nagy csalódást okozva ezzel a korai éra rajongóinak, de egyben újakat is toborozva. Az EMI-nál megjelent következő albumon (Host, 1999) még tovább léptek ebbe az irányba és a gitárok szinte teljesen eltűntek a dalokból. Azóta lemezről lemezre fokozatosan hoznak vissza egyre többet régi énjükből. Legutóbbi, 2007-es In Requiem című albumukat (amely már a Century Medianál jelent meg) a kritikusok az 1993-as Icon c. klasszikus Paradise Lost lemezhez hasonlították. A Lee Morris helyére 2004-ben érkező Jeff Singer dobos 2008-ban lépett ki az együttesből. A Paradise Lost új dobosa Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) lett. A zenekar jelenleg új albumának a “Tragic Idol“-nak  felvételén dolgozik a Lincolnshire-i The Chapel Studios-ban . Megjelenés tervezett dátuma 2012. április 23-a!

Tagok

  • Nick Holmes – ének (1988-napjainkig)
  • Greg Mackintosh – szólógitár (1988-napjainkig)
  • Aaron Aedy – ritmusgitár (1988-napjainkig)
  • Steve Edmondson – basszusgitár (1988-napjainkig)
  • Adrian Erlandsson – dobok (2009-napjainkig)

Korábbi tagok 
  • Matthew Archer – dobok (1988-1994)
  • Lee Morris – dobok (1994-2004)
  • Jeff Singer – dobok (2004-2008)

Kisegítő zenészek 
  • Mark Heron – dobok (2008)
  • Peter Damin – dobok (2009)

Diszkográfia 
Stúdióalbumok 
Kislemezek, EP-k 
Koncertalbumok 
Válogatásalbumok 
Videók
DVD
*Paradise Lost is an epic poem in blank verse by the 17th-century English poet John Milton. It was originally published in 1667 in ten books, with a total of over ten thousand individual lines of verse. A second edition followed in 1674, changed into twelve books (in the manner of the division ofVirgil‘s Aeneid) with minor revisions throughout and a note on the versification.
The poem concerns the Biblical story of the Fall of Man: the temptation of Adam and Eve by the fallen angel Satan and their expulsion from theGarden of Eden. Milton’s purpose, stated in Book I, is to “justify the ways of God to men.” Paradise Lost is often considered one of the greatest literary works in the English language.
Gustave DoréDepiction of Satan,
the antagonist of 
John Milton‘s Paradise Lostc. 1866
Paradise Lost  
band that formed in 1988 in Halifax, England.
Their first three full-length albums are examples of the death/doom style, although the latter two incorporated some melodic and gothic elements. However, with the release of the albums Icon (1993) and Draconian Times (1995), Paradise Lost also became known as pioneers of the gothic metal subgenre. In accordance with the change in musical approach, vocalist Nick Holmes changed his singing style. He used a death grunt on the band’s first three albums, but on Icon refined his voice to have a cleaner tone. Later (circa 1997), the band began experimenting with electronic styles but after four albums reverted again to gothic metal.
Their line-up has remained stable for such a long-standing heavy metal band, consisting of singer Nick Holmes, guitarists Greg Mackintosh and Aaron Aedy, and bassist Steve Edmondson. Holmes and Mackintosh are the principal composers, with almost all of the band’s songs credited to them. During the years, the band has only changed drummers, with original member Matthew Archer replaced in 1994 by ex-Marshall Law drummer Lee Morris In March 2004, Morris left the band. Jeff Singer took Morris’ place and has played on all subsequent releases, though he was not listed as a permanent band member until the release of the single “The Enemy” in 2007. In a recent video interview, Mackintosh and Holmes revealed that Singer had already auditioned for the band when Archer left, but they chose Morris instead because “[Singer] had a pink drumkit”.
Early on, Paradise Lost were inspired by KreatorCeltic FrostCandlemassDeathMorbid Angel, and Repulsion. Up to 1989, the band recorded demo cassettes, then signed with Peaceville Records for their first album (recorded at The Academy), Lost Paradise. Their debut was well received by press and fans alike. In November 1990, Paradise Lost went back to The Academy to work on the second album. 1991’s Gothic (also on Peaceville) was the band’s stylistic breakthrough, eventually becoming an influential album within the extreme metal circles. The album was labeled a “classic” and was rated highly by both fans and critics. The album expanded beyond the original death/doom format by being more melodic and featuring symphonic orchestra and female vocals by Sarah Marrion. With this album the band pushed “gothic” into the metal scene and started a new genre – gothic metal. Paradise Lost was signed to the Music for Nations label, and in July 1992 released Shades Of God. The album contained the song “As I Die,” later released as a single/EP. In summer 1993, the band commenced work on their fourth full-length record, Icon which was released on September in the same year. The album hit the German charts at number 31, It solidified the band’s position in the mainstream metal scene. Draconian Times, one of the band’s most successful albums came in June 1995; a limited edition digipack offered a second disc, dubbed “Live Tracks, Demos & B-Sides,” with five live recordings as well as demos and outtakes. To promote the album, Paradise Lost went on a tour through Europe, South America, Australia, and Japan.
On the album One Second (1997), the band began to experiment with Depeche Mode-esque synth pop and electronica. The album turned out to be one of the band’s most important releases, cracking the German and Swedish top ten charts and giving the band a boost in popularity everywhere, it seemed — except the UK. The band later contracted EMI Electrola in Germany for its next album, Host, released in 1999, on which they continued to experiment with new sounds, appearing to shed their metal roots. On the next album, Believe in Nothing (2001), Paradise Lost continued the synth direction, but adding rock elements to the music. In May 2002, the band signed to GUN records, and on the album that followed,Symbol of Life, the metallic roots of the band began to resurface.
Paradise Lost released their 10th, eponymous album in 2005 on GUN records. The eleventh album, In Requiem, was released in Spring 2007 on Century Media; it was generally well-accepted and highly rated by both critics and fans, pleased to see the band returning to their heavier, gothic metal sound similar to that of earlier albums like Draconian Times. The full-length was preceded by a single, “The Enemy.”
In November 2007, Century Media released the DVD Over The Madness, which documents the impact Paradise Lost has had on gothic metal and provides insight into the mindset and workings of Paradise Lost. Disc 2 includes further interviews, rehearsal footage, plus backstage and memorabilia sections.
On 13 August 2008, drummer Jeff Singer announced his departure from the band on the Paradise Lost official website. He wanted to be with his family, had an upcoming job, and the then-upcoming South American tour would interfere with that. As a result, Paradise Lost had to cancel the South American tour dates that they had planned. Soon after, on 28 August 2008, the Paradise Lost official website announced that the cancelled South American tour has been reconfirmed and that Mark Heron from Oceansize would take over on drums.
At the beginning of 2009, Paradise Lost recorded an album with producer Jens Bogren in Fascination Street Studios in Örebro, Sweden. At the time there was no full-time replacement for Jeff Singer and drums were played by Swedish drummer Peter Damin. On 16 March 2009, when the album was already finished with being recorded, the band recruited Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) as a full-time drummer for the band.
On 18 June 2009, Paradise Lost officially announced Faith Divides Us – Death Unites Us as the title of their album to be released on Century Media Records on 25 September 2009 in Germany, on 28 September 2009 in the rest of Europe and on 6 October 2009 in the US.
Paradise Lost headlined the Jägermeister Stage at Ozzfest 2010 on 18 September 2010.
In late 2011, Paradise Lost began recording its 13th studio album Tragic Idol in The Chapel Studios in Lincolnshire. The release date is 23 April 2012.

Current members
Former members
Session members
  • Mark Heron – touring drums (2008)
  • Peter Damin – studio drums (2009)
  • Milly Evans – touring guitar (2009–2010), touring keyboards and backing vocals (2011)

Discography
Studio albums
Live recordings
Link: Paradise Lost official site: http://www.paradiselost.co.uk/
+Wikipedia+

ERASED

I don’t owe anything
I don’t owe anyone
Shoot pride for all it’s worth
I don’t belong
In a situation now
That I could not repair
I assert myself to sleep
Show others that I’ve cared
How cold is this poor life
Lay ashes at my grave
If it takes me away from you
A subtle gesture
I don’t know anyone (cherish my religion)
I don’t know anyone (faith is only fiction)
I don’t know anyone (cherish my religion)
I don’t know anyone (faith is only fiction)
This is erased I promise not a trace
This is erased I promise no delay not a trace
The End…No!


Karmageddon – Nevergreen – 2012

Nevergreen KARMAGEDDON 
lemezmegjelenés 2012. január 28.


-nyolc elemi erejű gótikus himnusz, magyarul és angolul. A Depeche Mode “Policy Of Truth” feldolgozása, valamint az “Ó Fortuna” nagyzenekar által kísért verziója – latinul.

– Bónusz DVD

-A “Mindörökké” koncert DVD remaszterizált újrakiadása, a zenekar összes videóklipjével!

-Limitált CD-DVD

-Ajándék Gothica belépővel előjegyezhető a metalshop.hu oldalon!


Előrendelhető a Nevergreen új albuma, a Karmageddon!


Rendeld meg a Nevergreen új albumát, a Karmageddont ajándék Gothica koncertjeggyel, kérd dedikálva és a Nevergreen: Imperium 4CD BOX-al, 
mely így kedvezményesen lehet a Tiéd! 
Ha a koncerten szeretnéd átvenni az albumot, a személyes átvételt válaszd és írd a megjegyzéshez: a Gothica Fesztiválon veszem át!
 Dupla hosszúságú CD a következő dalokat tartalmazza:
1 Jöjj, Messiás
2 Sötétségből fény
3 Egy lövés egy halál
4 A végzet hajnalán
5 Míg a halál el nem választ
6 Policy of truth (Depeche Mode feldolgozás)
7 Dermedt angyal szárnyán
8 Népünk árnya visszatér
9 O Fortuna 
10 A halottlátó
11 Rise, Messiah
12 Dark Lights
13 One Shot, One Kill
14 Dawn of the Doom
15 Till Death Tears Us Apart
16 Tired Wings of Doom
17 Wishes in the Wind
18 Raise the Death
A limitált szériájú bónusz DVD tartalmazza a már nem kapható Mindörökké DVD (2003) felújított / kiegészített változatát, a 2003 május 2-i Gothica koncert felvételét felújított képpel és hanggal, illetve az összes Nevergreen klipet, köztük a legújabbat is.
Rendeld meg a lemezt a webshopon és válaszd a futárszolgálatot, a postát, vagy a személyes átvételt! 
Cím: 1114, Budapest, Fadrusz utca 2.
Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 10-18 
Bővebb infó és rendelés itt:

www.metalshop.hu

Magáról a Karmageddon címről ezt mondta a basszusgitáros/énekes Bob Macura, aki ezúttal is maga játszotta fel a dalok ritmustémáit a stúdióban:

“Elsősorban maga a szójáték tetszett meg nekünk, de amúgy  is nagyon találó ez a Karmageddon cím, hiszen 2012 van, a lemez pedig most jön ki. Itt van ugyebár ez egész hiszti a világvége kapcsán, de ennél jóval többről is van szó, például a Földünk mérgezéséről, ami mára valóban apokaliptikus jelleget öltött, aztán az emberi viszonyok megváltozásáról, a folyamatosan zajló háborúkról, háborús gócokról és persze arról is, hogy a világot leginkább 2-3 család uralja. Ezek a témák mind-mind arra inspiráltak bennünket, hogy ezt a címet válasszuk.”
“Az Armageddon a keresztény hitvilág szerint a világ végére utal, a Karma meg az elkerülhetetlen sorsra – tette hozzá Matláry Miklós. – Vagyis a pusztulás elkerülhetetlen, azonban ezt nem egy fatalista életfilozófia mondatja velünk. Küzdeni kell ez ellen. És nemcsak a Bibliára utal a cím, de a profán mindennapokra is. Mindannyian egy apokaliptikus és kaotikus világban élünk, ahol emberek vesztik el az egzisztenciájukat, a munkahelyüket, a lakásukat. Háborúk jönnek és mennek, egyre közelebb hozzánk. Több jóslat is ígért ‘világvégét’ 2012-re, a maják, Nostradamus… Van egy ilyen hangulat a világban, tehát aktuális a téma, de ettől még nem gondoljuk azt, hogy ez így is lesz. Viszont megihletett minket a gondolat. A Nevergreen szövegvilágától ez amúgy sem állt soha távol.”
A Karmageddon egyik azonnal feltűnő jellemzője, hogy az énekesnő Simon Valentina, azaz Tina jóval meghatározóbb szerepet kapott a lemezen, mint legutóbb.
“Tina egy fantasztikus énekesnő, akinek a színpadi megjelenése is különleges. Már két éve ott van velünk minden koncerten, és azt láttuk, hogy nagyon pozitívak a visszajelzések vele kapcsolatban. Másrészt új vért is hozott a zenekarba, azaz lehetőséget arra, hogy általa is újítsunk, a dalszerzés terén szélesebbre tárhassuk a kapukat.”

A Karmageddon dalait a két fő dalszerző, Matláry Miklós billentyűs és Bob Macura énekes/basszusgitáros mutatja be, a saját szavaival.


1. JÖJJ, MESSIÁS

Matláry Miklós: “Egy olyan nyitószámot szerettünk volna, ami előrevetíti a lemez további tartalmát, mind zeneileg és szövegileg, mind pedig hangzásilag. Középtempós, húzós, zakatolós metal riff adja az alapot, Bob erőteljes, ‘hörgős’ énekével, Tina pedig dallamos áriát vonultat fel a refrénben, amit Bob durva éneke tökéletesen ellenpontoz.
A dalhoz egy óriási gitárszólót produkalt az egyik vendéggitáros, Miso Marjanov (Mester Tamas Band), aki a Vajdaság egyik legjobb szólósa. A hangzás a zentai Chainroom stúdiót, a szabadkai Kesler stúdiót, valamint Nikola Mijic hangmérnököt dicséri. Meggyőződésem, hogy kevés magyar lemez szól ilyen világszínvonalúan és egyben brutálisan.
A nyitódal szöveg a mai világ romlottságáról, a szellemi értékek devalválódásáról szól, arról az apokaliptikus világról, amelyben élünk, átvitt értelemben. Az emberiség mindig is egy felső hatalomtól várta a megváltást. Tenni azonban keveset tett érte.”


2. SÖTÉTSÉGBŐL FÉNY

Bob Macura: “Ez egy középgyors dal, vérbeli power metalos riffel. Igazából nagyon nem tetszik, hogy mostanában merre is tart a világ. Én egy örök optimista fickó vagyok, és mindig hiszek abban, hogy jobb lesz minden, viszont a nirvánáig nagyon rögös az út. És itt inkább a lelki harcot említeném.
Ez a szöveg alapvetően a reményről szól.”

3. EGY LÖVÉS, EGY HALÁL

M.M.: “Ez egy középtempós, izmos, mechanikus metal riffel megáldott zúzda, indusztriális hatásokkal. Ez is erről az apokaliptikus világról szól. Elég, ha megnézed a híreket, máris tudod, hogy miről beszélek. Többek között a háborúkról, amelyeknek nincs vége és nem is lesz. De itt nem csak a Közel-Keletre gondolok, zajlik ugyanis egy mentális háború is.
Az ‘egy lövés egy halál’ kifejezés az amerikai katonai szlengből jött. One shot, one kill – ez a modern hadviselés precizitására utal. Ami persze nem mindig olyan precíz, mert alapvetően minden háború kaotikus jellegű.
Fogós, epikus refrén jellemzi a számot, ezt Bob énekli, Tina pedig ráénekli az opera kánont. Elég brutális hangzású szintiszóló is van benne, a végén pedig egy monumentális szimfonikus levezetés Tina áriájával.”

4. A VÉGZET HAJNALÁN

B.M. :”Mozdonyszerűen húzós dal, zakatolós riffel, a refrénben Tina vokáljaival megspékelve. A mondanivaló a kilátástalanságról szól, az ember mindennapi harcáról, a kisebb-nagyobb csatákról szól, amelyeknek sosincs vége.”


5. MÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT

M.M. : “A Karmageddon album egyik lassú tétele, de nem ballada, sokkal inkább ultragótikus doom, bár ez a lemez távolról sem egy tipikus gothic doom anyag. Ahhoz túl durván szól, és persze sok más irányzat hatása is megjelenik a dalokban.
Ez a dal viszont klasszikus Nevergreen, és lehet, hogy épp ez a jó benne. Nagyívű dallamok, Bob által énekelt melodikus refrén, persze Tina remek hangjával díszítve. Ezen a lemezen Tina sokkal többet énekel, mint legutóbb, tele van az anyag operás áriákkal, női vokállal, és nem csupán a díszítés szintjén, hanem funkcionálisan.
Ez a szöveg a szerelemről és a halálról szól, mondhatjuk, ez is tipikus Nevergreen. Szabolcs pedig egy nagyon jó szólót játszott fel a dalhoz – óriási!”

6. POLICY OF TRUTH (Depeche Mode feldolgozás)

B.M. :”Tőlünk már megszokták az emberek, szinte már alapkövetelmény is, hogy általában egy-egy populáris számot átformálunk a saját képünkre. Gondolj csak a Madonna nótára! Ezúttal is a Depeche Mode-hoz nyúltunk, a Policy Of Truth dalukat nevergreenesítettük. Még legalább 10 olyan Depeche Mode dal van, amiket szívesen feldolgoznánk, mert igazából rockos alapú a dallamvezetésük. Ezért is kedveltek ezek a metalosok körében is.
Szerintem tisztán metal zenét egyáltalán nem jó feldolgozni. Rizikós is, mert a pop slágereket lehet olyan módon átalakítani, hogy úgy még senki sem hallotta őket, tehát valami új hangzásvilág jön létre. A metal dalokhoz viszont nem biztos, hogy lehet többet, pluszt hozzátenni, és az sem biztos, hogy a közönség elfogadja egy újabb formában a már alapból is zúzós dalt.”  

7. DERMEDT ANGYAL SZÁRNYÁN

B.M. :”Az egyik legkedvesebb szerzeményem az új anyagról, egy kimondottan szerelmi ballada. Akármennyire is nem akarjuk bevallani, mindenki vágyik arra, hogy szerethessen és hogy szeretve legyen. A szám szövege a nagyon erős vágyakozásról és a szenvedélyről szól, amely már-már valóságos fájdalmat okoz.”

8. NÉPÜNK ÁRNYA VISSZATÉR

B.M. : “A leggyorsabb dal ezen a lemezen, és szinte már death metalos a refrénje. Emlékszem, hogy a szöveg megírásakor mennyire ki voltam akadva. Nem csoda, hogy az elkészült szöveg abszolút forradalmi jellegű, de mondhatnám akár felbujtónak is.

Felháborító, hogy ebben a régióban milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek az emberek a kurva politika, a hülye háborúk és a korlátokat nem ismerő világhatalmak miatt. Nem tudom elhinni, hogy újra és újra ugyanazokat a barmokat választják meg az emberek! Aztán meg sírnak… Ébresztő!!!”


9. O FORTUNA (Carl Orff)

M.M. : “Carl Orff méltán híres klasszikus zenei darabját mindenki ismeri, pláne aki szereti a gótikus hangulatokat vagy az epikus filmek világát. A világ legnépszerűbb monumentális nyitánya ez a tétel. Egyszer már feldolgoztuk az Amok CD-n, de akkor magyarul. És szerettük volna még monumentálisabbra venni, még brutálisabbra, ez tehát egy másfajta hangszerelés, amelyben férfi és női kórus is hallható.
Szerintem az új lemez egyik igazán kiemelkedő darabja lett, Tina pedig óriásit énekel itt is. Egy egész kórust énekelt fel egyedül, azaz alaposan kihasználtuk a hangterjedelmét és az operaénekesi tudását. Bob is jó durván tette oda a verzéket, és ő is egész kórusokat énekelt fel, néhány barátunk segítségével.
Moti súlyos dobolása teszi meg súlyosabbá az egyébként sem könnyed tételt, Szabolcs meg nagy szólót produkált wah wah pedállal, a tétel végét pedig átírtuk: Tina itt többszólamú áriát énekel, amolyan záróakkordként.”

10. A HALOTTLÁTÓ

M.M. : “Ezt az epikus dalt először az Ámokkal csináltuk meg. Olyan fajsúlyú szerzemény azonban, amit érdemes volt most feleleveníteni, ahogy a Dermedt angyal szárnyán balladával is tettük. Ez itt egy indusztriálisabb, szimfonikusabb jellegű hangszerelés.

A verzéket félig-meddig ‘hörögve’ adja elő Bob, a refrént Tina hozza operásan, és itt is egy egész kórust vettünk fel vele. Bob mély basszusa ezt kiválóan ellenpontozza. Monumentális lett!
Más jelleget kapott, mint a már ismert változatban, amit egyébként a kitűnő Szloboda Tibi énekelt fel eredetileg, amolyan Ronnie James Dio stílusban.
Itt is egy vendéggitáros szólóját hallani, mégpedig az egyik volt gitárosunknak, Vladónak köszönhetjük ezt a hatalmas szólót.”

Lacuna Coil

New album: DARK ADRENALINE
Europe: January 23RD
USA/Canada: January 24TH
Australia/IZ: January 27TH

Az 1994-ben alapított együttes a gothic metal egyik neves képviselője. A zenekar milánói gyökerekkel rendelkezik és két névváltás után (Sleep of Right és Ethereal) döntöttek a végleges név, miután megtudták, hogy a nevet már egy görög zenekar is viseli, a Lacuna Coil lett. Középtempóban születő dalaik és a gitár központi szerepe mellett a kontrasztot alkotó női és férfi vokál harmóniájával érik el egyedi, melodikus hangzásvilágukat. A 2006-os Karmacode albumnál már észrevehetőek stílusbeli változások, a keményebb hangzáshoz lejjebb hangolt gitár párosul, határozottabb basszussal és ezeket az elemeket próbálják számaikban elegyíteni. A legutolsó megjelent Shallow Life című albumukkal pedig az alternatív metal stílusa felé közeledtek, a gothic metalt háttérbe szorítva. A Billboard 200-as listáján a Karmacode 28-ik, míg a Shallow Life a 16-ik helyen debütált.
Photo: Altsounds.com Features hangout.altsounds.com
A távozások időszaka következett, Raffael Zagaria, Claudio Leo és Leonardo Forti is elhagyta az együttest, Cristiano Migliore (gitár) és Cristiano Mozzati (dobok) igyekezett a keletkező űrt betölteni. Már az új felállással indultak koncertkörútra a portugál Moonspell gothic metal együttessel.
In a Reverie (1998–2000)

Második európai turnéjukat követően, 1999-ben jelentették meg az első stúdióalbumukat In a Reverie címmel és Marco Biazzi másodgitáros csatlakozása is ebben az időben történt. Az Allmusic oldalán 4 csillagos értékelést értek el, ahol figyelemreméltónak találták az együttest és annak további tevékenységét. Még több fellépést vállaltak. (Olyan zenekarokkal, mint a Skycald, Samael, Metallica, Lacrimosa)
Halflife EP-Unleashed Memories (2000–2002)
A HALFLife című EP 2000-ben érkezett és 5 számot tartalmazott. (A címadó Half Life, Hyperfast, Trance Awake. a Stars című Dubstar feldolgozás és egy demó verziója egy későbbi dalnak, a Senzafine-nak, ami a következő albumon kapott helyett) Az Unleashed Memories 2001-ben jelent meg és csupán tíz számot tartalmazott, egy később kiadására viszont már a Halflife dalai is felkerültek.
Comalies (2002–2006)
Az áttörést leginkább a 2002-es Comalies című albumukkal érték el, ami számos helyről pozitív kritikákat kapott. Jelentőségét főleg az adta, hogy ezzel az albummal értek el először sikereket Európán kívül. A Heaven’ Lie-t az Észak-Amerikában is előszeretettel adták le a tv- és rádióadók, amit a Swamped követett. (Ami bekerült a Resident Evil 2 (Kaptár 2) filmbe és a Vampire: The Masquearde – Bloodlines című játékba is) Az együttes amerikai turnéjának keretében az Ozzfesten is tiszteletét tette.
A Century Media addigi történetének legjobban fogyó albumává vált a Comalies. Egy bónusz változat is érkezett belőle, ami a Heaven’s A Lie, a Swamped, az Unspoken, az Aeon és a Senzafine élő felvételeivel és akusztikus átdolgozásaival bővítette a repertoárt.
Karmacode (2006–2008)
Az együttes és a kiadó is az új album halasztása mellett döntött, ami lehetővé tette, hogy több munkát fektessenek bele és elkerüljék az amúgy is zsúfolt nyári szezont. 2005 decemberében jelentették be, hogy elkészültek az albummal, így a Karmacode 2006 áprilisában megjelenhetett. A lemezen két olyan szám is helyet kapott, ami már az előző évi európai turnék során is előadtak. (Az Our Truth és a Fragile, korábban Antonio és A2 néven) Megérte a várakozást, a Karmacode ugyanis még az előző albumnál is nagyobb sikereket könyvelhetett el.
A megjelenést követően csatlakoztak Rob Zombie koncertkörútjához Észak-Amerikában, ezt követően pedig az Ozzfest nagyszínpadán léptek fel, olyan előadókkal egyetemben, mint a System of a DownHatebreed vagy Ozzy Osbourne, majd pedig az angliai Download fesztivál követett, amire olyan együttesek voltak hivatalosak, mint a Guns N’ Roses, a Tool és a Metallica. Még ebben az évben felléptek az In Flames együttessel a egy újabb turné alkalmával az Egyesült Államokban.
Összesen négy kislemez érkezett az albumról: Our Truth, Closer, Within Me és az Enjoy the Silence című Depeche Mode feldolgozás. 
Az elsőként megjelenő Out Truth-ből videoklip is érkezett, valamint az Underworld: Evolution film zenei felhozatalába is bekerült. Az együttes, hogy tovább népszerűsítse legújabb albumát, még több fellépést vállalt 2007-ben, sok fesztivál meghívást kaptak az USA-ba, Japánba, Németországba és Ausztráliába. Az első DVD megjelenése már 2008-ban történt, Visual Karma (Body, Mind and Soul) címmel. A középpontban természetesen a Karmacode állt, a felvételek a németországi Wacken és a japán Loudpark fesztiválokon készültek 2007-es turné alkalmával.
Shallow Life (2008–2010)
Az ötödik, Shallow Life című albumuk bejelentésére is 2008-ban került sor, aminek produceri feladatait Don Gilmore vállalta és az új dalokon arab hatás is megfigyelhető lesz. Interjúikban azonban kifejtették, hogy alapvető stílusbeli változásokat nem szeretnének, a dalok azonban erőteljesebbek, intenzívebbek, befejezettebbek lesznek, a vokálra, refrénekre nagyobb hangsúly helyeződik, az új producer segítségével pedig az angol kiejtésükön is javítanak. Végül 2009 áprilisában jelent meg Európában és Észak-Amerikában, ahol különösen jól debütált. 2009 elején ausztráliai turnéra indultak, hogy részt vegyenek a Soundwave fesztiválon, ami 5 nagyvárost érintett és az In FlamesLamb of GodNine Inch Nails és a DevilDriver is az előadók között volt. Itt játszották először a legújabb albumról megjelent Spellbound című kislemezt. Ismét meghívást kaptak a Download fesztiválra, ahol az Opeth és a Mötley Crüe előtt játszhattak. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban is sok fellépést vállaltak a Shallow Life turné keretében.
Dark Adrenaline (2011-2012)
2011-ben Facebookon közölték a rajongókkal, hogy már íródnak a legújabb számok, az új album hangzásvilága pedig keményebb és sötétebb lesz, mint a Shallow Life. A 2011 januárban érkező lemez a Dark Adrenaline nevet kapta. A megjelent a bemutatkozó anyag: Trip the darkness c., amely “zászlóshajója” a “Dark Adrenalin”-nak és a felvázolt tényt bizonyítja!

Jelenlegi tagok 
  • Cristina Scabbia — vokál, dalszövegíró
  • Andrea Ferro — vokál
  • Cristiano “Pizza” Migliore — gitár
  • Marco “Maus” Biazzi — gitár
  • Marco Coti Zelati — basszusgitár, billentyűk, dalszerző
  • Cristiano “Criz” Mozzati — dobok és más ütős hangszerek
Korábbi tagok
  • Raffaele Zagaria — gitár (Cayne)
  • Claudio Leo — gitár (Cayne)
  • Leonardo Forti — dobok és más ütős hangszerek
Turnék alkalmával közreműködő előadók
  • Steve Minelli — gitár (1998) (Node, Death SS)
  • Alice Chiarelli — billentyűk (1998) (Alice in Darkland)
Diszkográfia
Stúdióalbumok
  • In a Reverie (1999)
  • Unleashed Memories (2001)
  • Comalies (2002)
  • Karmacode (2006)
  • Shallow Life (2009)
  • Dark Adrenaline (2012) – debütáló Trip the darkness (2011)
Koncertalbumok
  • Visual Karma (Body, Mind and Soul) (1999)
EP
  • Lacuna Coil (1998)
  • Halflife (2000)
Válogatásalbumok
  • The EPs (2005)
  • Manifesto of Lacuna Coil (2009)
Kislemezek
Comalies
  • Haven’s a Lie (2002)
  • ‘Swamped (2002)
Karmacode
  • Our Truth (2006)
  • Enjoy the Silence (2002)
  • Closer (2002)
  • Within Me (2002)
Shallow Life
  • Spellbound (2002)
  • I’m Not Afraid (2002)
  • I like It (2002)
  • I Won’t Tell You (2002)
  • Wide Awake (2002)
Infó: Lacuna Coil Weblife – Wikipedia