OMNIA – Unplugged 2014

Recorded live october 2014 at Dreamharps in Holland

this very intimate (unplugged and fully acoustic) OMNIA show was to celebrate the 80th birthday of Hans (Jenny’s father), whom you see sitting on the far right of the screen in some shots next to his wife Ans (Jenny’s mum)

The language you sometimes hear being spoken is Dutch
(apart from the bits in english ofcourse)
It’s recorded live in front of a tiny audience made up of family and friends of ours.

This is real Musick, these are real instruments ,these are Real People…
this is as real as it gets…

Omnia unplugged for Hans… now shared with YOU!
welcome to our world :­)

playlist:

-Alive! 0:14
-FairyTale 5:46
-­Old Man Tree 11:13
-Noodle the Poodle 16:20
-­En Avant Blonde/Etrezomp-­Ni Kelted 20:05

on all songs words and music written by: SteveSic and Jenny Evans van der Harten

©2015 Omnia music/Paganscum records

Reklámok

Earth Warrior!

I’m a Warrior!
Earth Warrior!
True-born Pagan
I’m a Warrior ,
Nature soldier fighting for the Earth 

This is my home, it’s where I belong 
from the clouds in the sky to the roots an’ stones 
I see the Sun in the sky , make me feel so high 
I see the full moon shine, make me feel so fine 
Her river my blood, 
Her rock my bone 
Her earth my muscle 
Her heart my soul 
Her children my children, their freedom my goal 
I’ll be fighting fighting fighting fighting fighting for them all! 

I’m a Warrior!
Earth Warrior!
True-born Pagan Yeah!
I’m a Warrior ,
Nature soldier fighting for the Earth
I’m a Warrior!
Earth Warrior!
True-born Pagan Yeah!
I’m a Warrior ,
Dread lock soldier fighting for the Earth 

People breed disassociation 
Industrial nation of elimination 
a million mutant monkeys making mutilation 
deforestation from nation to nation 
the Earth and her children, no they cannot hide 
from pollution, confusion and genocide 
but I will protect them, yes I got the right 
’cause I am a Soldier, I fight the good fight! 

I’m a Warrior!
Earth Warrior!
True-born Pagan
I’m a Warrior ,
Nature soldier fighting for the Earth
I’m a warrior!
Earth Warrior!
True-born Pagan
I’m a Warrior ,
Dreadlock soldier fighting for the Earth!  


We got to keep on fightin!
For all the whales and the fishes in the sea
We got to keep on fightin!
For all the little birds and all our trees
Becouse Mother Nature, she needs our help, you know she needs our help
Her children my children, their freedom my goal
I’ll be fightin’ fightin’ fightin’ fightin’ fightin’ for them all

I’m a warrior, Earth Warrior
True-born Pagan, yeah
I’m a Warrior, nature soldier
Fightin’ for the earth
I’m a warrior, Earth Warrior
True-born Pagan, yeah
I’m a Warrior, dreadlock soldier
Fightin’ for the earth

I’m a warrior, Earth Warrior
True-born Pagan, yeah
I’m a Warrior, nature soldier
Fightin’ for the earth
I’m a warrior, Earth Warrior
True-born Pagan, yeah
I’m a Warrior, dreadlock soldier
Fightin’ for the earth

I’m a Warrior, dreadlock soldier

Fightin’ for the earth  





Nothing is sacred…

                                                  Only nature

I don’t speak Human – 2013. – Omnia

“If the EARTH and the ANIMALS
could talk to the HUMAN MONKEYS,
this is what they would have to say…”
Deep within the shadows, I’m the hungry wolf you fear
But I can see that you’re the only evil creature here
Before you came we lived in peace but you brought us death
I sing my pain up to the moon but it’s a waste of breath.

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

Upon a wing, a flying thing, to you I seem so small
But I look down on what you’ve done, my raven’s eye sees all
You people like a cancer grow, destroying all you see
and 7 billion mutant monkeys, won’t listen to me

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

I won’t run this human race, your war is not for me
I hear the voices from the wild, they thought me how to see
It’s us who are the strangers here and we don’t own the land
My words they fall upon deaf ears, cause no-one understands

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

Now you tell me that i’m wrong and animals don’t feel
you say the earth is not alive and only we are real
You try to tell me to behave, that I must act like you
But I just stick my fingers in my ears and say ”Fuck you!!!”

‘Cause I don’t speak human! I can’t understand a word you’re saying!
Because I don’t speak human…I can’t understand a word you’re saying.
I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying.
Because I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying
I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying. 

  

The Raven

First published in 1845

Once upon a midnight dreary, while I pondered weak and weary,
Over many a quaint and curious volume of forgotten lore,
While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping,
As of some one gently rapping, rapping at my chamber door.
`’Tis some visitor,’ I muttered, `tapping at my chamber door –
Only this, and nothing more.’

Ah, distinctly I remember it was in the bleak December,
And each separate dying ember wrought its ghost upon the floor.
Eagerly I wished the morrow; – vainly I had sought to borrow
From my books surcease of sorrow – sorrow for the lost Lenore –
For the rare and radiant maiden whom the angels named Lenore –
Nameless here for evermore.

And the silken sad uncertain rustling of each purple curtain
Thrilled me – filled me with fantastic terrors never felt before;
So that now, to still the beating of my heart, I stood repeating
`’Tis some visitor entreating entrance at my chamber door –
Some late visitor entreating entrance at my chamber door; –
This it is, and nothing more,’

Presently my soul grew stronger; hesitating then no longer,
`Sir,’ said I, `or Madam, truly your forgiveness I implore;
But the fact is I was napping, and so gently you came rapping,
And so faintly you came tapping, tapping at my chamber door,
That I scarce was sure I heard you’ – here I opened wide the door; –
Darkness there, and nothing more.

Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing,
Doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before;
But the silence was unbroken, and the darkness gave no token,
And the only word there spoken was the whispered word, `Lenore!’
This I whispered, and an echo murmured back the word, `Lenore!’
Merely this and nothing more.

Back into the chamber turning, all my soul within me burning,
Soon again I heard a tapping somewhat louder than before.
`Surely,’ said I, `surely that is something at my window lattice;
Let me see then, what thereat is, and this mystery explore –
Let my heart be still a moment and this mystery explore; –
‘Tis the wind and nothing more!’

Open here I flung the shutter, when, with many a flirt and flutter,
In there stepped a stately raven of the saintly days of yore.
Not the least obeisance made he; not a minute stopped or stayed he;
But, with mien of lord or lady, perched above my chamber door –
Perched upon a bust of Pallas just above my chamber door –
Perched, and sat, and nothing more.

Then this ebony bird beguiling my sad fancy into smiling,
By the grave and stern decorum of the countenance it wore,
`Though thy crest be shorn and shaven, thou,’ I said, `art sure no craven.
Ghastly grim and ancient raven wandering from the nightly shore –
Tell me what thy lordly name is on the Night’s Plutonian shore!’
Quoth the raven, `Nevermore.’

Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly,
Though its answer little meaning – little relevancy bore;
For we cannot help agreeing that no living human being
Ever yet was blessed with seeing bird above his chamber door –
Bird or beast above the sculptured bust above his chamber door,
With such name as `Nevermore.’

But the raven, sitting lonely on the placid bust, spoke only,
That one word, as if his soul in that one word he did outpour.
Nothing further then he uttered – not a feather then he fluttered –
Till I scarcely more than muttered `Other friends have flown before –
On the morrow he will leave me, as my hopes have flown before.’
Then the bird said, `Nevermore.’

Startled at the stillness broken by reply so aptly spoken,
`Doubtless,’ said I, `what it utters is its only stock and store,
Caught from some unhappy master whom unmerciful disaster
Followed fast and followed faster till his songs one burden bore –
Till the dirges of his hope that melancholy burden bore
Of “Never-nevermore.”‘

But the raven still beguiling all my sad soul into smiling,
Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird and bust and door;
Then, upon the velvet sinking, I betook myself to linking
Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore –
What this grim, ungainly, ghastly, gaunt, and ominous bird of yore
Meant in croaking `Nevermore.’

This I sat engaged in guessing, but no syllable expressing
To the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom’s core;
This and more I sat divining, with my head at ease reclining
On the cushion’s velvet lining that the lamp-light gloated o’er,
But whose velvet violet lining with the lamp-light gloating o’er,
She shall press, ah, nevermore!

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer
Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.
`Wretch,’ I cried, `thy God hath lent thee – by these angels he has sent thee
Respite – respite and nepenthe from thy memories of Lenore!
Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!’
Quoth the raven, `Nevermore.’

`Prophet!’ said I, `thing of evil! – prophet still, if bird or devil! –
Whether tempter sent, or whether tempest tossed thee here ashore,
Desolate yet all undaunted, on this desert land enchanted –
On this home by horror haunted – tell me truly, I implore –
Is there – is there balm in Gilead? – tell me – tell me, I implore!’
Quoth the raven, `Nevermore.’

`Prophet!’ said I, `thing of evil! – prophet still, if bird or devil!
By that Heaven that bends above us – by that God we both adore –
Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn,
It shall clasp a sainted maiden whom the angels named Lenore –
Clasp a rare and radiant maiden, whom the angels named Lenore?’
Quoth the raven, `Nevermore.’

`Be that word our sign of parting, bird or fiend!’ I shrieked upstarting –
`Get thee back into the tempest and the Night’s Plutonian shore!
Leave no black plume as a token of that lie thy soul hath spoken!
Leave my loneliness unbroken! – quit the bust above my door!
Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my door!’
Quoth the raven, `Nevermore.’

And the raven, never flitting, still is sitting, still is sitting
On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;
And his eyes have all the seeming of a demon’s that is dreaming,
And the lamp-light o’er him streaming throws his shadow on the floor;
And my soul from out that shadow that lies floating on the floor
Shall be lifted – nevermore!


Edgar Alen Poe


A holló
(Kosztolányi Dezső fordítása)

Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél,

Régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem,
S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,
Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen;
“Éji vándor”, így susogtam, “az babrál a reteszen;
              Az lehet, más senkisem.”


Télidő volt, bús december, amilyent nem ért meg ember,

Nőtt az árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen.
Lelkem a bánattól óván, olvastam az éji órán,
Hogy feledjem holt Lenórám, fényes-régi kedvesem,
Már az angyalok között van fényes-égi kedvesem,
              Itt lenn nincsen neve sem.


Most a függöny bíbor öble megborzad, zizeg zörögve.

Félelemnek tőre szúrja – fúrja által a szivem.
Nyugtatom és egyre dobban, várok és ver egyre jobban:
“Éji vándor áll ajtómban, az motoz a reteszen.
Éji vendég vár ajtómban, az babrál a reteszen,
              Az lehet, más semmisem.”


Hirtelen felbátorultam és hadartam elborultan:

“Megbocsásson jó uram, vagy asszonyom, de azt hiszem,
Álmos, fáradt voltam roppant és az ajtóm csöndbe roppant,
A babráló, halk, lopott hang nem hallatszott sebtiben.”
Erre felnyitom az ajtót – szétvigyázva sebtiben: –
              Künn az éj, más semmisem.


A sűrű sötétbe nézek, álmodok vadat, merészet,

Mint az őrült, mint a részeg, bódorogva kétesen.
Csöndes az éjféli óra, szám susogja csak: “Lenóra”
S a visszhang a drága szóra halkan hívja kedvesem,
Hívja-hívja, hívogatja, szólogatja kedvesem –
              A visszhang, más semmisem.


A szobámba már fehéren mentem vissza, forrt a vérem,

Mert az ablak zára koppant, roppant újra érdesen.
“Meg kell tudnom minden áron, hogy mi zörren ott a záron;
Most az ablakot kitárom, az okát megkeresem;
Csöndesülj szív, tébolyult szív, az okát megkeresem:
              Zúg a szél, más semmisem.”


Nyílik az ablak s az árnnyal méltóságosan beszárnyal

Óriási lomha szárnnyal egy vén holló peckesen.
S mintha mi se volna ebben, a viharnál sebesebben
A szobám szobrára lebben s úgy ül ott, mint a lesen,
Pallasz szobrán mozdulatlan ül, csak ül, mint a lesen:
              Nem történik semmisem.


Én nevettem őt, hogy ében-tollal talpig feketében

Gőgösen guggolt a szobron és szóltam fölényesen:
“Bár alig van rajtad toll, ó fergeteg-vert csúnya Holló,
Bús heroldhoz vagy hasonló, mondd, mért jöttél, édesem?
Mondd meg nékem, a pokolban hogy neveztek édesem?”
              Szólt a Holló: “Sohasem.”


Bámultam, hogy jár a nyelve és folyékonyan, perelve,

Annyi szent, hogy locskaszáju – nem beszél értelmesen;
Mégis furcsa, hogy e bátor csúnyatorku prédikátor
Beröpül az éjszakából, bár nincs semmi oka sem,
A szobám szobrára ül le, bár nincs semmi oka sem
              És úgy hívják: “Sohasem.”


És a Holló vár komorlón a fehér és néma szobron

S ez egy szóba lelke rezgett, reszketett rejtelmesen,
Mást se mond, csak ül meredten, meg se rezzen, meg se retten,
Végre halkan ezt rebegtem: “Nem örök a csoda sem;
Minden elszállt, ez is elszáll – nem örök a csoda sem.” –
              A madár szólt: “Sohasem.”


Felriadtam, mert oly száraz, kurta-furcsa volt e válasz,

“Bamba szajkó”, így beszéltem, “nincsen egy ép sora sem.
Bús különc volt a gazdája, biztosan az kapatta rája,
Folyton erre járt a szája és hörgött keservesen.
Benne lelke átka zörgött és hörgött keservesen,
              Hogy már többé: “Sohasem.”


Még nevettem, hogy az ében holló ott ül feketében

S párnás, mély zsöllyém elébe görditettem sebesen;
Bojttal-rojttal elmotoztam és a zsibbadt csöndbe hosszan
Tépelődtem, álmodoztam, mért néz e két csodaszem,
Mért mered rám e két sanda, kúsza, kósza csodaszem,
              Mért károgja: “Sohasem.”


Lestem a sötét madárra, szótlanul vigyázva-várva,

S a szemével a szivembe szúrt le – fúrt le tüzesen:
Süppedő bársonyra dűltem s a violafény köd-ülten
Lengedezve szállt körültem, himbálgatta mécsesem,
Itten ült ő, itt a párnán, pislogott a mécsesem
              S ah, nem ül le, sohasem!


Most egyszerre száz ezüstből angyalok csapatja füstöl,

Száll a tömjén, cseng a léptük, trilláz a nesz édesen!
“Angyalok, hát végre Isten elküldött, hogy megsegítsen,
Elfeledni régi kincsem, eltemetni kedvesem,
Elfeledni, eltemetni régi-égi kedvesem!”
              Szólt a Holló: “Sohasem.”


“Jós! felelj nekem”, könyörgök, “bármi légy, angyal, vagy ördög,

Kit szobámba vert az orkán és kisértesz rémesen,
Mondd meg itt e szörnyü házban – hol a Rémekkel csatáztam –
Hol a Borzalom s a Láz van – nincs sebemre moha sem?
Nincs-e, nincs-e ír szivemre? nincs gyógyító moha sem?”
              Szólt a Holló: “Sohasem.”


“Jós! felelj nekem”, könyörgök, “bármi légy, angyal, vagy ördög,

Kérlek a Mindenhatóra, mondd meg végre kegyesen,
Lát-e engem még a Kedves, aki most a mennybe repdes,
Hajlik-e még e szerelmes szívre régi kedvesem,
Hajlik-e még e szerelmes szívre égi kedvesem?”
              Szólt a Holló: “Sohasem.”


“Pusztulj innen a pokolba”, orditottam fuldokolva,

Szállj a károgó viharba, vár a bús Éj Partja lenn!
Egy tollad se hagyd itt, vidd el, és ne ölj kétségeiddel!
Károgásodat te hidd el! Ne maradjon nyoma sem!
Tépd ki csőröd a szivemből, ne maradjon nyoma sem!
              Szólt a Holló: “Sohasem.”


És a Holló meg se moccan, néz reám meredve hosszan,

A szoborról, a komorról tűz reám két tompa szem.
Úgy ül mint egy omladékon, mélyen alvó éji démon,
A padlón a lámpa vékony sávja himbál csöndesen:
Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
              S nem virrad meg – sohasem!


I don’t speak Human

Deep within the shadows, I’m the hungry wolf you fear
But I can see that you’re the only evil creature here
Before you came we lived in peace but you brought us death
I sing my pain up to the moon but it’s a waste of breath.

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

Upon a wing, a flying thing, to you I seem so small
But I look down on what you’ve done, my raven’s eye sees all
You people like a cancer grow, destroying all you see
and 7 billion mutant monkeys, won’t listen to me

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

I won’t run this human race, your war is not for me
I hear the voices from the wild, they thought me how to see
It’s us who are the strangers here and we don’t own the land
My words they fall upon deaf ears, cause no-one understands

Because I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying
I don’t speak human…You can’t understand a word I’m saying

Now you tell me that i’m wrong and animals don’t feel
you say the earth is not alive and only we are real
You try to tell me to behave, that I must act like you
But I just stick my fingers in my ears and say ”Fuck you!!!”

‘Cause I don’t speak human! I can’t understand a word you’re saying!
Because I don’t speak human…I can’t understand a word you’re saying.
I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying.
Because I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying
I don’t speak human… I can’t understand a word you’re saying.
 

OMNIA a pogány népzene

Az OMNIA zenekar sajátos stílust alkotott meg, amelyet “Pagan Folk”-nak, “Pogány népzenének” neveztek el, e zene egy sajátos formája és ötvözete a pogány vallási, a kelta és a világi zenének.


A zenéjük a természet, az élő bolygónk és a személyes véleménynyilvánítás szabadságát foglalja magába fő témaként. 


A mai ember számára meglehetősen szokatlan, kézzel készített akusztikus hangszerek által megszólaltatott zenei világot idéznek meg amely, kelta, gótikus és a “Fantasy” Világát tárja elébünk.Európa-szerte fesztiválokon lépnek fel,továbbá színházakban, klubokban Hollandiában és Németországban.


Az OMNIA zenekar üzenete figyelmeztetés a fogyasztói társadalom negatív környezeti hatásaira és az emberi faj élőkörnyezetének megsemmisítését okozó folyamatokra.


Eme üzenetet tolmácsolják a közönség segítségével, a zenei darabokban, amelyek szövegekre, versekre és beszédekre épülnek. E dalok, amelyek főként figyelem felkeltését szolgálják, fő látvány elemmel a “prédikáló” zenekarvezetővel az élen, aki magát a “pogányság pápájának” hirdette meg – Steve Sic személyében.


A koncerteken is (eltekintve a zenei háttértől) ismert részükről a szatirikus humor, gazdag vizuális megjelenés és egy nagyon furcsa anarchista megközelítése az ősi európai
vallásnak és a zenei hagyománynak. Annak ellenére, hogy alapjaiban “indie-underground” stílusban és zenei világban ügyködik az OMNIA zenekar, sikerült a lemezkiadókig eljutnia és elnyernie a közönség tiszteletét és rajongását. Érdekességként meg kell említeni a rajongó tábor széles skáláját, ahol mindegyik korosztály képviselteti magát! E tény inspirálóan hat a zenekarra és világszerte nagyobb kreativitási lehetőséghez juttatta őket, amely a természet és önmagunk megértését is eredményezheti a kettő szoros kapcsolatában. Ellentétben a legtöbb “modern” zenekarokkal az OMNIA nem csupán egy pénztermelő zenei projekt, számukra ez életforma, és minden kompozíciójukban, zenei műveikben e életmódot hangsúlyozzák, amely a koncertjükön kifejezésre is jut és egyértelművé válik a koncertre látogatónak.




Az OMINA-ról mondták:

“Engem is megérintett eme eredetiség. Eredetiség mutatkozott meg mindkét zenei stílus ötvözéseként, ereditéség mutatkozott meg az archaikus hangszerelésben és hangszerek megszólaltatásában (…) az OMNIA e teljesítményével, hit átéléssel és tudattal élménnyé vált mindenki számára “

– Henkjan Smits 
holland televíziós műsorvezető, tehetségkutató, producer, zenei tehetségek
felkutatója az “Idols” TV-programban.


“OMNIA – Igazán szép és egyedi zenét játszik, szuper kedves emberek a zenekartagok! Nekem nagyon tetszik :-)! “

Norra – Corvus Corax / Berlin Beat

“OMNIA az egyik legeredetibb zenei csoportosulás, akikkel valaha is összehozott a sors.
Van egy minőség a munkájukban, amely a zsigerekből tör fel, amely egyszerre modern
és időtlen az időben. “

Michael McGlynn, ír zeneszerző, producer, igazgatója és alapítója az Anuna, Írország Nemzeti Énekkarnak.

“OMNIA a koncerteken mindig keveréke a tiszta örömnek, eksztatikus táncnak, a “hippi” nemzedék önkifejezésének, szórakoztató, sámáni csábítással kombinált politikai nyilatkozatokat tartalmaz és kellemes fülbemászó zene egyedi hangszereléssel és élő zenei játékkal fűszerezve. Dalaik kiterjedtek és számos zenei műfajt foglalnak magukban,
különböző nyelveket és hangulatok ábrázolnak, de mégis mindig ott van ez OMNIA szellemisége, amely téveszthetetlenül az övék. E tényt nem vonhatja senki kétségbe. Amennyiben valakit az OMNIA zenei világa megfertőzött, az végleg OMNIA függőségben fog szenvedni”

Sascha Blach, zenész, producer,
MA, Németország Zilla Magazin

“Az OMNIA egy teljesen új tapasztalatot nyújt hallgatója számára, amiben a lélek, a hús és csont rezgésbe lendül, amely megmozgat minden részüket, olyan készségekkel találjuk magunkat szembe amiről álmodni sem mertünk. A színpadi képi megjelenés kiemelkedő,
valami egyedien valóságos és teljesen egyedülálló! “

Maria Franz, norvég zenész /
zeneszerző, Christopher Juul, zenész, karmester és producer, a Lava Studio


CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (ének, furulyák, buzuki)
Jenny Evans-van der Harten (ének, zongora, neo-kelta hárfa, bodhran)
Philip Steenbergen (gitár)
Daphyd Crow Sens (didgeridoo és ének slideridoo)
Rob van Barschot (dob és ütőhangszerek)


Lemezek:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

“3” (2003)

Crone of War (2004)

Vallás Live (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

Történelem (2007, csak USA)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Poëtree és Musick (2011)

OMNIA plays “PaganFolk”, a unique form of religious Pagan, Celtic and World
music in which Nature, the Living Planet and personal freedom of expression are
the main themes. The rather unusual hand-built acoustic instruments used by the
band have been heard on countless Mittelalter, Celtic,Gothic, World and Fantasy
festivals throughout Europe as well as during OMNIA’s tour-performances in
theatres and clubs in Holland and Germany.


OMNIA is a self made, self managed band with a definite message of anticommercialism and warning concerning the destruction of our environment by the human race. 

This message is brought to their audience by means of the music
pieces themselves as well as the many texts, poems and speeches in between
songs which take on the semblance of “preaching” by frontman and self proclaimed
“pope of Paganism” Steve Sic.

Their live performances are (aside from their music) known for satirical humour,
visual richness and a very singular Anarchist approach to ancient European
religion and musical tradition.

Despite the fact that they are a purely indie-underground band, unconnected with
any of the standard record labels and the music industry, OMNIA has managed to
win the respect of their peers and to capture the hearts and minds of audiences of
all ages and musical preferences worldwide, inspiring many people to greater
creativity and a deeper understanding of nature and of themselves.
Unlike most modern bands OMNIA is not merely a music-project to make money; to
them it is a way of life and all their compositions express this lifestyle which
becomes evident when you see and hear them play.


————————————————————————————————————

“I was touched by their originality. Originality in both musical style as choice of
instruments (…) a performance of Omnia is made an experience for everybody” 

Henkjan Smits
Dutch television presenter, talent scout, producer of musical talent
and jury president of tv program “Idols”

“OMNIA – That´s really beautiful and unique music played by super nice people! I
love it :-)!” 
Norri – Corvus Corax/Berlinski Beat

“Omnia are one of the most original performing groups that I have ever
encountered. There is a visceral quality to their work, that is at once contemporary
and timeless simultaneously.” 

Michael McGlynn
Irish composer, producer,director and founder of Anúna, Ireland’s National Choir.

“Omnia’s live shows are always a mixture of pure joy, ecstatic dancing, hippie
entertainment and shamanic seduction combined with political statements and
great, catchy handmade music of course. Their songs cover many genres,
languages and moods, but nevertheless there is always this Omnia spirit, that you
can’t withdraw. Once infected, always infected”

Sascha Blach
musician, producer,MA, Zillo Magazine Germany

“Omnia is a total experience where soul, flesh and bone all gets their share; their
truthfulnes and skills in both recording and stage performances stands out as
something completely real and unique!” 

Maria Franz
Norwegian musician/composer, Christopher Juul, musician, conductor and producer at Lava Studio


CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (vocals, flutes, bouzouki)
Jenny Evans-van der Harten (vocals, piano, neo-celtic harp, bodhrán)
Philip Steenbergen (guitar)
Daphyd Crow Sens (didgeridoo, slideridoo and vocals)
Rob van Barschot (drums and percussion)


Discography:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

“3” (2003)

Crone of War (2004)

Live Religion (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

History (2007, USA only)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Musick and Poëtree (2011)


NEW OMNIA LIVE CD!! (coming soon)

Jenny and me are working at the moment on this super hot sunny summer’z day, listening to all the live-recordings we made during the 2012 OMNIA “I don’t speak human tour” that we brought to Holland and Germany… we’re selecting which songs and which venues we are going to use for the upcoming OMNIA live-cd! It’s kinda warm to be doing this kind of stuff, but then again millions of people are forced by some bossman/woman/vogon to slave away in some hot office behind a p.c just to earn an honest euro/dollar/yen/whatever…so I count myself fecking lucky that I’m only forced to work only by YOU…

We’re quite enjoying the process of selection because we’re sitting in a sunny room (where we always practice) and when we get too hot we go into the garden , where the birds are singing and the bugs are buzzing…and just drop our clothes and jump into the pool!… gosh every studio should have a swimming pool I think…(thought that a picture of us working behind the computer/speaker set-up would be a bit boring, and a picture of us naked in the pool would be much more entertaining but seriously in danger of censorship…so I opted for this picture, which I took by accident as I was getting the camera ready…but still it seems to express the atmosphere… Greenthingz and sunshine! 

dr.Steve Sic