Az együttest 1996-ban alapította
Sharon den Adel énekesnő, és a gitáros
Robert Westerholt. Sharon den Adel szimfonikus rocknak nevezte az együttes zenei irányvonalát. Hamarosan lemezszerződést kaptak a DSFA Records lemezkiadótól, és még ebben az évben stúdióba vonultak, hogy felvegyék első albumukat.
Enter (1997)
Első lemezük, az Enter 1997-ben jelent meg. Az album kiváló fogadtatásban részesült, Hollandiában országszerte turnéztak vele, ezt követően meghívást kaptak a Dynamo Open Air-fesztiválra, Hollandia egyik legnagyobb metálfesztiváljainak egyikére
Eindhovenbe. 1997-ben a csapat egy
Németországot és
Ausztriát is érintő turnéra indult. Szintén ebben az évben Ivar de Graaf elhagyta az együttest, őt Ciro Palmával helyetesítették.
Az Enter melodikus hangzása a gyors billentyűszólamoknak és a súlyos gitárriffeknek köszönhető. Szintén jellegzetesek még az albumon a Robert Westerholt és az
Orphanage együttes tagjai által előadott, -halálhörgések.
Az Enter Amerikában tíz évre a debütálástól, 2007. szeptember 18-án jelent meg.
The Dance (1998-1999)
1998-ban a csapat folytatta az aktív koncertezést – ezúttal már az 1998-as Dynamo-fesztivál főszínpadán léptek fel, ez év során csak egy EP-vel örvendeztették meg rajondóikat, amely a The Dance címet kapta.
Miután 1999-ben véget ért a nagyszabású turné, a együttest pihenőre vonult. Éltek a lehetőséggel, hogy végre saját stúdiót hozzanak létre, és ezt kihasználva csak a következő évben tértek vissza a színre.
A The Dance szintén csak 2007. szeptember 18-án jelent meg az Egyesült Államokban.
Mother Earth (2000-2003)
A 2000-es év igen eseménydúsnak ígérkezett a csapat számára, hiszen a tagok újra turnézni kezdtek, útba ejtve három holland zenei fesztivált is. Ezután ismét stúdióba vonultak, hogy felvegyék második albumukat, mely a Mother Earth címet kapta, és 2000. december 1-jén jelent meg Hollandiában. A lemez pozitív kritikát kapott, és hosszú időre biztosította a banda helyét a holland zenei listákon.
Az albumról elsőként az Our Farewell című dalt másolták ki, kislemez formában, érdekességként nem jutott fel a zenei listákra. A második kislemez, az Ice Queen 2001-ben viszont egészen a zenei lista negyedik helyéig jutott hazájukban,
Belgiumban pedig listavezető is lett. A Mother Earth harmadik helyezésig jutott a holland albumlistán!
2001-es év ismét tagcseréket hozott a zenekar életébe: második gitáros poszton csatlakozott az együtteshez
Ruud Adrianus Jolie, az új dobos Stephen van Haesregt lett, a betegeskedő Martijn Westerholtot pedig Martijn Spieerenburg helyettesítette. Westerholt később megalapította a
Delain nevű együttest.
Ebben az évben kapta meg a Within Temptation addigi legnagyobb elimerését: a holland Ezüst Hárfa-díjat. Ez az esemény szinte elkötelezte a zenekart egy új, az eddigieknél nagyobb szabású turné megtartására. 2003-ban újra kiadták a Mother Earth-öt, ami ezúttal a több európai kiadót tömörítő
GUN Records kiadó gondozásában jelent meg, és hatalmas sikert aratott Németországban és a
Benelux-államokban is. (A benelux kiadású változaton szerepelt egy
Kate Bush-dal, a Running Up That Hill feldolgozása is.) A Mother Earth-turnéről készült DVD kivívta az együttesnek a rangos Edison Award-díjat.
The Silent Force (2004-2006)
A harmadik album terveinek gyümölcse 2004-ben jelent meg The Silent Force címmel, és több európai országban zenei listás lett. A lemez nemzetközi promóciós turnéja 2005-ben indult, melynek során a csapat még
Dubaj-ban is koncertezett. Az album első két kislemez-dala, a Stand My Ground és a Memories folytatta a csapat menetelését a listákon, amely összességében egy újabb, immár a második Edison Award-ot eredményezett. A Stand My Ground ráadásul a Blood and Chocolate című film betétdala is lett.
2006 januárjában a Within Temptation elnyerte a legnevesebb holland könnyűzenei díjat, a Dutch Pop Prize-t, és egyúttal a legjobb eladási statisztikával rendelkező holland előadónak járó díjat, a Dutch Export Prize-t is, melyet immár harmadjára tudhattak magukénak. Ebben az évben jelentették be, hogy már dolgoznak a következő albumon, amelyet őszre ígértek, s mely megjelenése után nagyszabású fesztiválturnéra indul a csapat.
The Heart of Everything (2007-2010)
A The Heart of Everything címet viselő lemez 2007 márciusában jelent meg Hollandiában, július 24-én pedig az USA-ban. Két másik szám, a The Howling és a Sounds of Freedom egy videojáték promóciós anyagán kapott helyet. A csapat májusban első észak-amerikai turnéjára indult a
Lacuna Coil társaságában.
A The Heart of Everything első helyen indított a holland albumlistán, mely immár másodszor fordult elő a zenekar történetében.
A lemez első kislemeze, a What Have You Done címadó dalához a klipet Londonban forgatták, amelyhez az együttes rajongói statisztáltak volna, de a csapat egyet nem értése nyomán végül egye teljesen új klip készült a dalhoz.
A második kislemez, a Frozen klipjét, mely a családon belüli erőszakkal foglalkozott,
Romániában vették fel, és az ebből származó összes jövedelmet egy gyermekvédelmi alapítvány részére ajánlották fel.
A The Howling szólólemezt csak Amerikában lehetett kapni.
Az All I Need klipjében pedig azokkal a dolgokkal foglalkoztak, amik igazán fontosak. Ez a szám a Vámpírnaplók (Vampire Diaries) című sikersorozat egyik epizódjában is helyet kapott.
2008 februárjában pedig egy hatalmas koncertet adtak Amsterdamban, az Ahoy Arena-ban, melyben igazi szimfonikus zenekarral és csomó különleges vendéggel léptek fel. Ebből egy DVD született, ami a Black Symphony címet kapta.
The Unforgiving (2011)
Az ötödik stúdióalbum Roadrunner Records gondozásában jelent meg , 2011.március 25-én. Az album megjelenése mellett képregény-sorozat és egy sor rövid film is bemutatásra került, amely magába foglalja az Unforgiving album történetét.
Az első kislemez, Faster címmel január 21-én került a lemezkedvelők polcaira, az első rövid film: Mother Maiden címmel január 31-én, a második rövid film, Sinéad március 21-én és július 15-én bocsájtották a rajongóknak elérhetővé főként a Youtube csatornájukon keresztül.
Az első része a képregények: Penance (Bűnbánat), Part One címmel március 18-án, digitális verzió Diamond Digital a New York-i Comic Con által elkésztetett verzió október 22-én jelent meg. A második része a képregények: Penance, Part Two május 13-án jelent meg. A Bűnbánat, harmadik része: Penance, Part Three augusztus 31-én és Penance, Part Four – negyedik rész november 2-án került a közérdemű elé.
Az első elképzelés az „Unforgiving” album alkotásakor az volt, hogy az együttes filmzenét fog írni. A gond ott merült fel, ha nem találnak megfelelő fimet az album kiadását legalább egy évre el kell halasztani, a döntése az együttesnek az volt, hogy saját maguk által vázolt világba helyezik a történetet. Időközben Steven O’Connell bemutatta az együttesnek a “The Chronicles of Spellborn” képregényt, amely kezdő ötletként az együttes nemtetszését váltotta ki, mert ők filmzene koncepciójában gondolkodtak és a képregény túl merész és közönséges ötletnek bizonyult számukra. Elbeszélgettek a történet folytatásában arról, hogy ki milyen könyveket olvas, milyen filmeket részesít előnyben és hogyan élte azt meg, így a vezérfonal előbukkant, amely azokról fog szólni, akik rosszat tettek életükben, de nem azért mert rosszak-gonoszak természetükben hanem azért, mert adott pillanatban rossz döntést hoztak és az gonoszsággal végződött. Steven O’Connell megértette az óhajokat-sóhajokat és a történet megalkotásba fogott így időről időre előbukkan a történet az együttes bábáskodása mellett.
Érdekességként megemlíthető a “Sinéad” c. szám története eredetileg dél-amerikai “Maya” nőről szól, viszont Sharon kérte, hogy a nő identitása változzon meg, ami meg is történt, csak találgathatunk miért, de a történetet ma már ismerve érthető a “főszereplő” Sinéad inkognitója.
Az együttes “Unforgiving” albumának képi-megjelenését biztosító forgatás elkezdésekor, amely három rövid filmre-zenei videóra korlátozodótt volna a Mother Maiden: “Faster” – “Sinéad” és a “Shot in the Dark” dalok különálló rövid filmek helyett, egymásba illeszthető, történet – sorozat keletkezett, a rendező Joeri Holsheimerjóvoltából. Így lett a három dal egy egész, mert az együttes filmet akart volna készíteni, de a rendező túl hosszúnak találta, melyet a zenei tv műsorok nézői, akik rövid filmekhez – jelenetekhez szoktak, gyorsan meguntak volna. Itt jöttek a kifogások, hogy nem tudja az együttes használni a fegyvereket, a vért…viszont az együttes a mai elrettentő eszközöket is be szerette volna mutatni filmjében, no de a rendező ravaszul rávezette őket az ő alapkoncepciójára…
|
|
Az együttes időzítése tökéletes volt az “Unforgiving” album és ugyanezt a nevet viselő képregényt egy időben jelentették meg! A képregény-sorozat végleges szövegezését Steven O’Connell (BloodRayne and Dark 48) az illusztrációt Romano Molenaar (Witchblade, The Darkness és az X-Men) végezte el. Az album és képregény megjelenését követte a három rövid film bemutatója „Mother Maiden “Faster” – “Sinéad” és a “Shot in the Dark”. Az együttes hármas stratégiája kézzelfogható lett, az alapkoncepció hármas pillére: 1.) a képregényben a képregényhősök göngyölítik maguk előtt a történet fonalát 2.) az együttes zenei kifejezésmódja – a szimfonikus mennydörgés bemutatja az Unforgiving hangvilági anyagát és 3.) a videó (rövid) filmekben szereplő színészek eljátszák nekünk az Unforgiving történetét – szentháromság egy az Isten, áll a szimfonikus mennydörgés katedrálisa!
European tour 2011
Az együttes ma turnén mennydörög szimfonikusan. Az “Unforgiving” turnét a SZIGET-fesztiválon kezdte el Magyarországon, ahol válogatott dalok csendültek fel az új albumról és a régi népszerű dallamok, ezt követően, már az új album került a repertoár keresztmetszetébe…
South American tour 2012
A kritikus hangok jó fogadtatást és osztályzatot biztosítottak az “Unforgiving” albumnak. Elsősorban Shraon évről évre fejlődő hangját érték dicséretek, másodsorban az újítás és a hármas arculat (képregény-zene-film) kapott igen jó kritikát! Nagy remekmű, epikus hang és stílus! (Metal Marketing, Metalcholic, The Big Cheese.) A Metal Hammer felámás kritikát adott, hiányolja a kelta hangzást és a szimfonikus mennydörgést, de az osztályzat viszont jónak mondható 10 ből 7, félremagyarázás magaiskolája…! (ideje, hogy elmenjenek fülmosásra…) Elégedetlenek és elvirágozottnak titulálják az “Unforgiving”-et: Rock, Allmusic, Kerrang…
|
Metal Hammer, Rock, Allmusic, Kerrang …zümm…zümm…riff…röff… |
A legnagyobb kritikus a hallgató, amely elfogadta és megszerette az “Unforgiving” opuszát. A turnéról “videó-vlog” készül, amely beszámol az együttes mindennapjairól, ez érdekes újítás a többi mellett! Amennyiben szimfonikus mennydörgést óhajtunk hallani, tegyük be a lemezjátszónkba a Whitin Temptation legújabb remekművét, az év albumát, csavarjuk fel a hangerőt, hogy a tönkrement hallású kritikusok is meghalljál és megértsék miért szerethető e remekmű!
Dörögjön a fémes szimfonikus mennydörgés!
Az együttes négyszer nyerte el a ‘Conamus export prijs’ elnevezésű holland zenei díjat.
Jelenlegi felállás
Egykori tagok
-
Ivar de Graaf – dob (1996-1998, 1999-2001)
-
Martijn Westerholt – billentyűk (1996-2001)
-
Michiel Papenhove – gitár (1996-2001)
-
Jelle Bakker – gitár (2001)
-
Ciro Palma – dob (1998-1999)
-
Dennis Leeflang – dob (1996)
-
Richard Willemse – dob (1996)
Stephen van Haestregt – dob (2002-2011)
Diszkográfia
Források
-
Whitin Temptation,
Wikipedia,
Youtube
My heart is bleeding just for you
And it hurts to know the truth
Are you looking for saviours
Now I’m crossing the border
Love is gonna turn around
This second chance I know won’t last
And I, I feel the end here
But I’m doing what I should
I been drowning in sorrow
Now you’re crossing the border
Love is gonna turn around
But I’m doing what I should
I’ve been drowning in sorrow
Now you’re crossing the border
Love is gonna turn around
Love is gonna turn around